A Roma Parlament egyesület bemutatása

Az egyesületet a rendszerváltás hívta életre. Az 1989. évi II., az egyesülésről szóló törvény, életbe lépése után, különösen az első független, demokratikus szervezet, a Phralipe megalapítása után erőteljes burjánzásnak indult a hazai civil roma önszerveződés. A roma közösségeken belül is erősödött az igény az „összefogásra”, de legalább ilyen súlyt képezett az állam felől érkező nyomás is: „kivel tárgyaljunk az osztódva szaporodó cigány szervezetek közül?” Ezeknek a kihívásoknak, presszióknak a hatására mondta ki nyolc egyesület 1990. december 16-án a Roma Parlament, mint ernyőszervezet megalapítását.

Első kongresszusunkon, 1991. január 18-án, melyet Göncz Árpád köztársasági elnök úr is megtisztelt jelenlétével, tizennyolc roma érdekvédelmi szervezet küldöttei szavazták meg Alapszabályunkat, és választották meg a szervezet tisztségviselőit.

A szervezet a romák egyenlő jogainak és társadalmi esélyeinek kiküzdését célzó radikális polgárjogi programmal látott munkához.

A Roma Parlament elnöke, Horváth Aladár, az SZDSZ-Phralipe választási szövetség eredményeként 1990-1994 között a szabadelvű párt képviselőcsoportjának tagja volt, melynek köszönhetően a szervezet tevékenysége szélesebb nyilvánosságot kapott, és számottevő befolyása volt a hazai roma politikára. Egy évig dolgozhatott szervezet viszonylag zavartalanul. 1992-től a kormány etnikai hivatala a csúcsszervezet anyagi, morális és politikai kivéreztetése érdekében minden eszközt latba vetett. Lejárató kampány, az állami támogatás megszüntetése, szervezetek kivásárlása, ellen-csúcsszervezetek életre hívása, a kormánypárti Lungo Drom mesterséges fölpumpálása, stb., azt a célt szolgálta, hogy a Roma Parlament a közelgő kisebbségi önkormányzati választásokon ne szerezzen jogot a hazai cigányság elsőszámú képviseletére. Az állam a rendszerváltó roma szervezet helyett a hatalom elvtelen kiszolgálói, a börtönviselt és zsarolható roma vezetők által fémjelzett Lungo Dromnak biztosított törvénytelen előnyöket „az egyetlen, és kizárólagos partner” pozícióhoz.

A kisebbségi önkormányzati rendszer kiépülése után a szervezet a (még be nem darált) roma közösségek szolgáltató intézményévé vált: civil támogatásokból jogvédő és konfliktusmegelőző irodát, képzőművészeti galériát, különböző kulturális programokat működtetett, művészeti fesztiválokat szervezett, emberi jogi képzéseket és kutatásokat vezetett, havi rendszerességgel minőségi magazint, az Amaro Drom című lapot jelentetett meg. A szakmai tevékenysége nemzetközi összehasonlításban is jelentős lett, politikai súlya, befolyása azonban – az említett gyarmatosító szisztéma sikere miatt – eljelentéktelenedett.

A fideszes pártállam 2010 után több kísérletet tett a szervezet Tavaszmező utca 6. alatti székhelyéről való eltávolításra. Először díjtartozásra hivatkozással akarták kilakoltatni az egyesületet. Miután bíróság előtt igazoltuk a hamis állításokat, 2016-ban életveszélyre hivatkozva rakták utcára a Roma Parlamentet, dokumentumainkat és 239 kortárs festményből álló gyűjteményünket – 30 év roma történelmét: egy pinceraktárba hurcolták. Az volt az állami kommunikáció, hogy 2019 tavaszáig a Roma Parlament szilárd talapzatára kívánnak fölépíteni egy korszerű roma kulturális központot, mintegy 2.5 milliárd forintból. A Cziffra Györgyről elkeresztelt intézmény építése el sem kezdődött.

A Roma Parlament Iványi Gábor segítségével az Oltalom Karitatív Egyesületnél kapott „oltalmat”. A Wesley Főiskola adott fedelet a vezetőség üléseinek, a közgyűléseinknek, a Roma Akadémia előadás-és vitasorozatainak, a képzőművészeti kiállításunknak.

Sikerült túlélnünk a legsötétebb időszakot, és bizakodunk abban, hogy Józsefváros új, civil többségű vezetésével sikerül megfelelő együttműködést kialakítanunk. Ennek eredményeként 2021-ben megnyithatjuk új székhelyünket, és hozzáláthatunk közcélú munkáink folytatásához.

Úgy látjuk, ha megfosztottak is minket attól, hogy a romák politikai képviselete legyünk, nem foszthatnak meg attól, hogy a romák jogainak hiteles képviselői legyünk! Ebből fakadóan a Roma Parlament egy friss, radikálisan kapitalizmus-kritikus, gandhiánus, zöld, feminista polgárjogi szervezetként definiálja magát.

A 2021. évi közgyűlésen névmódosítást kezdeményezünk: a szervezet eddigi nevének rövidítése MRPE után a Polgárjogi Mozgalom fog szerepelni.