Miért nem lett eddig a romákból sikeres társadalmi csoport? (Az elmúlt 34 évben)

Miért eredménytelen a roma vezetőréteg?

„Kül”politika itthon és külföldön

Egyik legnagyobb hiba az volt, hogy rossz helyen próbált a roma vezetőség barátokat találni

• A rendszerváltás után az egyházakhoz fordultak segítségért, reménykedtek abban, hogy az egyházak a bőséges állami támogatásaik egy részét a nyomorban élő roma tömegek segítésére használják majd. Volt és van néhány humánus egyházi személyiség, akik szívesen segítettek, de csak pár kivétel akad. Az egyházaktól, mint hatalmas, vagyonos szervezetektől érdemi/átfogó támogatás sosem érkezett.
• A másik csoport, akikhez barátként fordultak a romák: a liberálisok. De a liberális réteg nagyvárosokban él főleg, vagyonos emberekből áll. Ebből adódóan nem tudtak a romák problémáival azonosulni. Üres szavakat kaptak, érdemi támogatást nem.
• A magyar államhoz is segítségért fordult a roma vezetőréteg, abban reménykedtek, hogy a magyar állam támogatni fogja a vidéki munkahelyek létrehozását, olyan munkahelyeket, amik emberhez méltó fizetést adnak. Vidéken a mai napig 300,000 roma él finoman megfogalmazva szegregációban, köznapibban putrikban. A magyar állam nem volt hajlandó szegény-barát politikát folytatni, így a nyomorban élő romák és a nyomorgó magyarok tömegei csak kívülről nézhették a vidéki oligarchák feltőkésítését és a nagy beruházások eredményeit.
• Az Európai Uniónál próbálkoztak még. A fehér, vagyonos nyugatiakban reménykedtek/reménykednek, hogy hátha van bennük annyi tisztesség, hogy ők majd támogatják a nyomorban élő vidéket, de ez szintén elmaradt. Minimális pályázati pénzt lehet lehívni roma ügyre, ami semmilyen átfogó változáshoz nem elég.

 

A barátkeresés mindig ugyanott siklott/siklik félre:

• Vagyonos réteghez fordultak (egyházi- európai uniós- állami vezetők és a liberálisok), de a vagyonos réteg nem tudott azonosulni a nyomorban élő roma tömegek helyzetével,
• Az egyházak központi vezetése, a liberálisok, az állami vezetők és az EU-s vezetők is mind városokban élnek. A városokban élők rendszerint nem tudják, mit jelent vidéken élni, mennyire korlátozottak a vidékiek lehetőségei (márpedig a romák nyomorgó tömegei nagyrész vidéken élnek),
• A harmadik hasonlóság a felsült barátkeresésben, hogy mindig fehérekhez fordultak. De a fehérek rendszerint nem igazán tudtak azonosulni egy bőrszín-alapon kirekesztett csoport helyzetével. Vagy ha tudtak, végül a fenti két okból (városiak, vagyonosak) nem segítettek érdemben.

 

Barátok mindig kellenek, és minél több van, annál jobb, de több és más típusú barátot érdemes keresni, hogy eredményeket lehessen végre felmutatni:

• Külföldieknél más bőrszínűeket (a gyarmati múlt miatt Ázsia, Afrika, Dél-Amerika társadalmai tudják, milyen a fehér felsőbbrendűség, nekik nem kell ezt körülírni),
• Magyarországon belül inkább a középréteget, onnan a jó példákat, inspiráló segítőket érdemes megkeresni.

Ez kemény kritika, de mit lehetne mondani? Sikeres volt a barátkeresés? A romákat segítő szervezetek elegendő pénzhez jutottak? Ebből adódik, hogy már egy roma sem él nyomorban?

A barátkeresés hol csúszott félre? Ott, hogy rossz barátokat választottak? Nem. Valójában ott csúszott félre, hogy rossz barátokat választottak és miután kiválasztották őket, nem értékelték ki a barátkeresés eredményeit. Eredményes volt a barátkeresés? Nem. Más fajta barátok kellenek? Igen. Hol vannak más típusú barátjelöltek? Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában. Miért? Mert ők átélték a fehér felsőbbrendűség eszméje miatti elnyomást és sok országban a szegénységből kikászálódást.

 

Másik probléma a roma vezetőrétegben az állandó siránkozás

Szinte mindenkiben van rengeteg tüske. Megsértette a Géza, Béla, Ödön, Ubul, Sanyi, Mari, mindenki… Másrészt megsértették a magyarok rasszistái, a szakmájában a magyarok, a szakmájában a romák, a romákon belüli csoportok (mert oláh, zenész stb). Megsértette a hivatal, a végrehajtó, a szomszéd és még legalább néhány ezer ember. Néha már azt számolom, hogy él-e egyáltalán annyi ember Magyarországon, mint amennyi megsértette sokukat, vagy ez már globális hadjárat.

Mit garantál ez a tüskés viselkedés? Eddig még nem láttam olyan jó ötletet, amit ne lehetett volna megbuktatni a folyamatos nyavalygással. Nincs olyan ötlet, ami felmerült roma értelmiségi körökben, vezetőségi üléseken és ne órákon át tartó óbégatásba torkollott volna. Például, ott voltam Zsigó Jenő mellett, amikor döntések születtek (volna). Az egyik, egy óráig sorolta, hogy épp kit utál, de nagyon. Utána, amikor már elfáradt a siránkozásban, a másik szedte elő, hogy éppen nála ki került fel a gyűlöltek listájára (a lista folyamatosan frissül). Mindenkinek van egymillió tüskéje. Ráadásul ezek olyan emberek, akik nem éheznek, nem fáznak, van rendes ruhájuk, rengeteg társadalmi kapcsolatuk van (nagyon befolyásos/vagyonos/nem-siránkozó emberekhez is). De ha az ember egész nap meg van sértve, akkor mindez kit érdekel? A lényeg, hogy éppen ki verte át őket, ki az, aki mintha mondott volna valamit hat éve, ami sértő lehetett vagy ilyesmi… Fontos kérdés, hogy tíz éve ki volt szemét velük. És fontos egymásra is rátolni a sértettséget, hogy ők is érezzenek együtt és ezzel végre nekik is legyen pár tüskéjük (pluszban). Mi a vége? Hogy még a legjobb ötletek is el tudnak bukni és el is buknak a nyavalygás tengerében, az állandó sértettségben.

Nyilván nem azért kell ezt félretenni, mert nem vagy megsértve, hanem mert megakadályozza a cél elérését.

Ha sikerül 5 percre felülemelkedni a siránkozáson, érkezik a második bukáspont a vezetőrétegen belül: a médiahasználat súlyos hiánya. Pár hete Horváth Aladárék megmentettek egy roma családot a kilakoltatástól. Szép teljesítmény, hírértékű. Küldtek róla sajtóanyagot előre a médiának, hogy a média időben kint legyen a helyszínen? Nem. Milyen átfogó problémája van a romáknak? Hogy a társadalomnak negatív képe van róluk. Fehérként is örömmel látom, hogy embereket nem lakoltatnak ki. De sajnos erről sem értesült senki, ahogy számos más dologról sem. Setét Jenőről csak a halála után tudtam meg, hogy milyen hihetetlenül intelligens volt. Az „énmárka”, a marketing miért alapvető? Mert a probléma, hogy a romáknak rossz híre van. Ezt kizárólag énmárka és marketing módszerekkel lehet leküzdeni.

Az, hogy gyanúsan néznek rád a boltban, az, hogy nehezen találsz albérletet, az, hogy nehezen találsz jól fizető állást, az marketingkérdés. Le lehet köpni minden rasszistát, fel lehet sorolni mindenkit, aki épp beszólt, de igazából ez marketingkérdés. Ha a siránkozás megy, az megbuktat. Ha végre sikerül valamit elérni, de utána lényegében titokban tartod, az is megbuktat.

Végül mindig sikerül valahogy a roma vezetőrétegnek hasra esni a saját cipőfűzőjében. Igazából ezek a problémák, akkor tudatosultak, amikor elkezdtem érdeklődni az üzleti sikerkönyvek iránt (hogyan legyél sikeres témájú könyvek). Ami a kezembe akadt, lényegében a fordítottja a siker témájú könyveknek. A könyv igyekezett feltárni, hogy a sikertelen emberek milyen stratégiákat követnek, hogyan lehetséges az, hogy valaki hosszútávon kudarcokkal teli életet él. Hogy lehetséges, hogy valaki egész életét kudarcok sorozatával éli le? Rá kellett jönnöm, hogy egyrészt a magyarok is követnek remek kudarcrecepteket (pl.: Nagy Magyarországos követelőzés/múltban ragadás), de a romák még rajtuk is ügyesen túltesznek a kudarcreceptek kifőzésében.

(Ez nem könyvajánló lesz.)

Szigorúan csak az olvasson tovább, aki hajlandó az egóját félretenni és valamilyen pozitív célt szeretne elérni. (Különben ez is csak egy újabb tüske lesz.) Ez már nem csak a vezetőségről fog szólni:

Profi lúzerek jellemzői:

• Rengeteg panaszkodás, morgás,
• Gyakori sóhajtozás,
• Rendkívül alacsony önbecsülés/semmi önbizalom,
• Lelkesedés minden formájának hiánya,
• Pesszimizmus,
• Negatív jövőkép, semmi szándék, semmi cél,
• Félelem a sikertől és/vagy féltékenység a sikerre,
• Magán kívül mindent és mindenkit hibáztat azért, aki ő maga; mindenkit hibáztat azért, amit ő maga csinál; és mindenkit hibáztat azért, amije van.

„Semmi cél.” Tehát kell egy közös cél. De mi legyen az? Mondjuk a rasszizmus felszámolása? Idáig sokan eljutottak. De egy újabb kérdést fel kell tenni: mi az oka a rasszizmusnak? Hogyan alakul ki?

Mi az oka a rasszizmusnak?

1. A rossz neveltetés: rengeteg magyar családban arra nevelik a gyerekeket, hogy a romákat hibáztassák minden helyzetben (ez a magyar lúzerkedés része),
2. Van, aki fehérként nem kapott otthon rasszista nevelést, de önmagától elsajátította a rasszizmust, mert így minden problémájáért valaki mást hibáztathat,
3. A rasszizmus kialakulhat közösségi nyomásra, tehát addig magyarázzák egymásnak, hogy a cigányok milyen gonoszak, amíg valaki el nem hiszi (ez is a hazai lúzerkedés egyik fontos eleme),
4. Valaki fehérként összebalhézik egy romával, vagy többel, és megvilágosodik, hogy mind gonoszak. Ez is fontos része a hazai lúzerkedésnek.

Mi a rasszizmus pszichés alapja? Felelősséghárítás, mások támadása, tehát az önbizalomhiány.

 

Miért hatástalan a rasszizmus elleni fellépés, amit eddig a romák csináltak?

A rossz irányú barátkeresés mellett az ellenségekkel való bánásmód is eredménytelen, rossz irányból futott neki a magyarországi roma közösség. A rasszizmus ellen két fő irányzat látható a hazai roma közéleten belül:

• Rasszizmus elleni tüntetések,
• Követelik a gyűlöletbeszéd büntetési tételének emelését.

Van egy teljesen helyénvaló cél: a rasszizmus felszámolása, tehát annak a nevetséges gondolatnak a száműzése, hogy egy egész társadalmi csoport ilyennek vagy olyannak születik. Miközben egyetlen családon belül, két testvér között is lehet ég és föld a különbség. Pedig ugyanabban a családi és társadalmi közegben nőnek fel. Az egyik testvér lehet vezérigazgató, a másik hajléktalan. Az egyiknek vághat az esze, mint a borotva, a másik meg lassú, mint a döglött kutya jégbe fagyva. Tehát nyilvánvaló, hogy a rasszista szólamokat zengőknek nincs igaza. Sőt, a rasszista kottából éneklők tudhatják, hogy még, két testvér között is mekkora különbség lehet, nemhogy egy több százezer fős társadalmi csoportban. Tehát a rasszizmus egy tudatos hazugság. Miből jönnek a tudatos hazugságok? Mi okozza a hazudozást?

Kinek hazudnak a rasszista szövegeket gyártók? Elsősorban mindig önmaguknak. Másodsorban másoknak. Miért hazudnak másoknak? Hogy visszaigazolják önmagukat.

 

A rasszista keménymag

Újnáci, újhortista, újnyilas, újfasiszta és egyéb csoportok. Hogyan lehet ezek ellen eredményesen fellépni? Németországban a fasiszta irányzatnak százéves hagyománya van, régóta küzdenek vele, de meg is találták a kiutat. Van egy Exit Deutschland nevű szervezet: https://www.exit-deutschland.de/

Ők alapvetően két fő irányba mennek: a múlt feldolgozása és a társadalmi integráció irányába. Így kerülik el, hogy a fehér fiatalokat a szélsőséges csoportok beszippantsák, vagy ha már aktív tag, akkor segítenek a szélsőségesektől való eltávolodásban.

Fontos új cél: ilyen szervezetet létrehozni Magyarországon.

Összességében mi látható a rasszizmussal kapcsolatos leírásban? Hogy ez a magyarok dolga, a magyarok hülyesége.

 

Miért veszélyes az áldozatszerep a romáknál?

A roma közélet és rengeteg más roma is áldozatszerepbe bújik. Nyilván egy ilyen környezetben ez könnyű, de vajon hasznos-e? Mitől tud pusztító lenni az áldozatszerep? Mi az áldozatszerep következménye a hazai roma közösségben?

Áldozatszerepbe süllyedés következményei:

1. „Mindenkit utálok” hozzáállás (ezzel a hozzáállással: teljes önelszigetelés),
2. Az áldozat szerep meggátolja a politikai térben az összefogást, hiszen ha már valaki romaként a világ áldozata, akkor mi értelme közös célokat meghatározni? A saját zseb megtömése az egyetlen reális cél, egy olyan társadalmi közegben, ahol rengetegen áldozatként látják önmagukat,
3. A hétköznapokban ez egy önbeteljesítő jóslat: „áldozat vagyok”, tehát nem cselekszek (így válik tehetetlenné, tehát áldozattá),
4. Az áldozatszerepbe bújás másképp is önbeteljesítő: az áldozatszerepbe helyezkedés másik mellékterméke, a balhézás, lehetőleg látványosan, az utca kellős közepén (ha már áldozat vagyok, akkor rám nem vonatkoznak az írott vagy íratlan szabályok). A villamoson üvöltözés és egyéb tömegközlekedéses húzások garantálják, hogy az előítéletek fenn maradnak. Roma részről egy profi lúzernek ez azért fontos, mert így a többség szemében elássa önmagát és a többieket is. Így továbbra is utálat veszi körül a romákat. Így válik garantálttá az áldozat szerep,
5. Az áldozatszerep nem csak egyéni szinten tud elszigetelni, hanem közösségi szinten is: az áldozatszerep miatt sokaknál kialakul a „gádzsókkal” szembeni távolságtartás. A kistelepüléseken remekül lemérhető: ahol a romáknak jó kapcsolata van a fehérekkel, ott a romák helyzete sokkal jobb, mint ahol a kapcsolat elmérgesedett.

Az áldozatszerep visszatér önmagába: minél mélyebbre süllyed valaki az áldozatszerepben, annál inkább áldozattá is válik.

 

Sérelmi politizálás hatékony-e?

A pirossal jelölt fenti pontok ellenkezője a sikerszemlélet (sikerszemlélet: amikor valakit nem a sértettsége éltet). A sikerszemlélet nem azért kell, mert a roma közösség most milyen sikeres, hanem mert addig kell menni, amíg sikeressé nem válik. A hazai példa: a sérelmi politizálás már a Habsburgokkal szemben sem vált be (1800-as években közel 50 éven át). A reformországgyűléseken a nemesség felsorolta, hogy mi a baj és évekig semmit nem kaptak a Habsburg udvartól. Aztán sokévnyi küzdelem után megkapták a hivatalokban a magyar nyelv használati jogát, ami egy jelképes lépés volt (nagy semmi). A romák között 34 éve megy a sérelmi politizálás/áldozat szerepre építés. Mi a következmény? Hosszú évekig a nagy semmi, aztán választások előtt egy-egy jelképes gesztus, utána megint a nagy semmi. A sérelmi politizálás és a tűzoltás is rengeteg energiát pazarol el. A reformkor legnagyobb alakja Széchenyi István volt, aki nem sérelmekben, hanem ötletekben, jövőképben gondolkodott. Ő hidat akart, gőzhajózást akart, vasutat akart és addig ment, amíg meg nem szerezte rá a pénzt és össze nem hozta. Ő lett a reformkor motorja. Ma is van dunai hajózás, áll a Lánchíd, van vonatközlekedés, tehát tartós eredményeket ért el. Addig a panaszkodók tömegét elnyelte a történelem.

Olyan emberek kellenek, akik nem sérelmekben, hanem ötletekben gondolkodnak és olyanok, akik nem riadnak meg a saját kudarcaiktól, hanem fegyelmezetten mennek előre.

 

Mi hiányzik a sikerhez?

Ha minden héten, fűnek-fának elmondod, hogy milyen szegény vagy, ez milyen képet fest rólad? Azt, hogy egy dilettáns idióta vagy. Ezért mindig jövőképet, ötleteket kell felvázolni. Miért? Mert lelkileg felemelő. Mai nyelven megfogalmazva roma start up-ok kellenek (innovatív, vállalkozói kezdeményezések). A pénztárcák könnyebben kinyílnak egy pozitív álomképre, mint arra a szövegre, hogy „milyen nyomorult” vagy. Szegénységre nem adnak pénzt. Ötletekre igen.

A Cserdi polgármestert miért kedvelték rengetegen? Mert ötletekről beszélt. Felvázolt egy jövőképet, egy faluról, ami képes eladásra is élelmiszert termelni és egy falu, ami lecsó üzemet is képes működtetni. Ez rengeteg embert megihletett. Egy roma start up, tehát innovatív vállalkozói kezdeményezés.

A rendszerváltás óta azért sültek fel a roma közösségi kezdeményezések, mert a roma vezetők főleg az államra és az EU-ra akartak támaszkodni. Plusz, nem csak az indulásnál, hanem a folyamat további részében is állami segítséget igényeltek. Ráadásul, nem olyanok voltak a kezdeményezések, hogy egy pont után önfenntartóan tudott volna pénzügyileg működni az ötlet. Szegény gyerekek táboroztatása és hasonló dolgok nem tudtak önálló bevételt termelni. Így mindig újabb és újabb pénzekért kellett a roma vezetőknek az állami vezetőkhöz folyamodni. Amikor épp nem voltak választások, akkor a pénzcsap elzárult.

Nagyon kevés olyan kezdeményezés volt, ami roma start up-ként tudott volna eddig működni, de ha volt is, a fent, pirossal színezett lúzerkedési minták (pl.: az időhúzás, a pesszimizmus, a tüskés viselkedés) mindig romba döntötték. De a lehetőség ma még inkább fenn áll, hogy sikerre lehessen vinni a roma start up-okat, hiszen 2008 óta rengeteg pénz van a start up-ban, mint ágazatban. Így akár az állami/EU-s pénzt is ki lehet hagyni és tisztán üzleti alapon működtetni az ötletek megvalósulását. Egy start up-ra mennyi pénzt lehet kapni? Ez változó, de pár milliótól a pár száz millióig tartó összegekről van szó, amiket később nem kell visszafizetni. De ezt nem a már ismert helyekről kell igényelni, mint az EU vagy az állam, hanem pl.: tőzsdei befektetőket kell győzködni.

 

Miért sikertelen a roma közösség az oktatásban?

Carter edző egy valós életrajzi film, ahol egy fekete tanár az Egyesült Államokban kosárlabdázásra oktatta a helyi fekete fiatalokat. Az első dolga az volt, hogy minden fiút „uramnak” szólított. Egy kisebbség tagja vagy, amit lenéznek? A Te feladatod, hogy Te ne nézd le önmagad. Szólítsd magadat „uramnak” (férfiként). Csak próbáld ki, használd rendszeresen, és lesz tartásod. Az, hogy ki mit gondol rólad, az lényegtelen.

Ha belehelyezkedsz az áldozat szerepébe, elindítod magad a vesztesek útján. Ha tartást adsz magadnak, ha uramnak szólítod magadat, akkor máris vagy valaki. Lévén, hogy minden ember egyenlő, így ez szintre hoz, ha lehúznak.

Ez lényegében rá is mutat, hogy miért sikertelen a roma közösség, mint közösség, az oktatásban. Egyrészt a tanárok nem így nevelik a gyerekeket. Így aztán a legtöbb gyereknek nincs tartása és a balhézás megy. Másrészt maga a roma közösség is gyűlölködve, lenézően szokott egymáshoz viszonyulni, finoman szólva sem nevezik egymást „uramnak”, „hölgyemnek”.

Mik a profi lúzer jellemzői?

• Rengeteg panaszkodás, morgás,
• Gyakori sóhajtozás,
• Rendkívül alacsony önbecsülés/semmi önbizalom,
• A lelkesedés minden formájának hiánya,
• Pesszimizmus,
• Negatív jövőkép, semmi szándék, semmi cél,
• Félelem a sikertől és/vagy féltékenység a sikerre,
• Magán kívül mindent és mindenkit hibáztat azért, aki ő maga; mindenkit hibáztat azért, amit ő maga csinál; és mindenkit hibáztat azért, amije van.

Ebből majdnem minden pontot kimerít az olyan nevelés, ami nem ad tartást. Tartás nélkül minden fenti pont ki tud fejlődni.

A tisztelet egy olyan dolog, amit ki kell érdemelni. Először is tiszteld önmagadat. Aztán tiszteld a többieket. Ne várd el a tiszteletet, elvárni semmi értelme.

 

Miért sikertelen a roma közösség a politika terén?

Fegyelmezetlenség a legsúlyosabb probléma. Zsigó Jenő mellett önkénteskedtem a Roma Parlamentben az utolsó egy évben, mielőtt Jenő lemondott. Ő maga is belehelyezkedett az áldozat szerepbe, ami utólag nézve még súlyosabb hiba volt, mint amilyennek akkor tűnt.

Zsigó Jenő nem követelt meg fegyelmet. Nyilván attól tartott, hogy ha megköveteli a fegyelmet, akkor otthagyják. Így viszont mindenki ment a saját feje után. Fegyelem kell. Jenő környezetét is az áldozatszerep és a végtelenített siránkozás jellemezte. Így nem volt olyan ötlet, amit ne tudott volna elkaszálni a siránkozás és áldozatszerep hangsúlyozása.

A lezárások után Horváth Aladár mellett kezdtem önkénteskedni. Aladár optimistább személyiség, mint Jenő és a környezete sem merül annyira mélyre a panasztengerbe, de a szélesebb környezet ugyan az. A fegyelmezetlenség állandó probléma. Ha egy mozgalom vagy társadalmi csoport belehelyezkedik a vesztes szerepbe és fegyelmezetlen, nincs olyan terv, amit meg tudna valósítani.

Miért sikeresek a hazai fasiszta mozgalmak? Mert fegyelmezettek a tagjai. A romák részéről a fegyelem úgy nézhet ki, hogy:

1. Rendelkezésre állás: ennek a szerves része, hogy romaként felajánlod a szolgálataidat – ha tüntetni kell, akkor kimész, ha petíció van, aláírod, ha van egy életképes internetes oldalad, megjeleníted, amit kérnek stb. (Panaszkodás helyett) Rengeteg roma van, aki Youtube-sztár / sok romának van rengeteg Instagram-Facebook-TikTok követője. Már pusztán a közösségi médián keresztül is tud(ná)nak tenni a romákért, a pozitív roma önmarketingért.
2. Csak akkor hozz fel egy problémát, ha találtál rá megoldást.
3. Adomány a mozgalomnak, ha ez nem megy, akkor visszatér az első pont.

Csak Budapesten közel 100 ezer roma él. A fenti három dolog hatalmas segítség.

Roma nőknek: a tanári állások között egyre több a betöltetlen és egyre lejjebb mennek a követelmények a tanári állásra jelentkezéshez. Ahelyett, hogy gyerekvállalás után egy életre otthon ragadnál, szükség van minden iskolába 2-3 roma tanárra. Egyrészt, hogy a roma gyerekek lássanak az iskolában pozitív mintaképeket, másrészt a fehér gyerekek közötti rasszizmust is csökkenti.

 

Végeredményében két kérdést lehet feltenni?

Az egyik, hogy személy szerint ki hibázott?

A másik, hogy mindezt, hogyan és kivel lehet kivitelezni?

Az első kérdésre a válasz, hogy a hiba tömeges, úgyhogy kár is egyénekre mutogatni. Ha valakin azt látják, hogy jó ember, jó vezető, jót akar (max rosszul csinálja), akkor a segítségnyújtás mértékét kell maximalizálni. Zsigó Jenőnél és Horváth Aladárnál is ugyanaz a helyzet: a tömeg passzivitása megöli a roma érdekképviseletet. A tömeg Te magad vagy (nem valaki más).

Ne feledjék, a profi lúzerek jellemzőit:

• Rengeteg panaszkodás, morgás,
• Gyakori sóhajtozás,
• Rendkívül alacsony önbecsülés/semmi önbizalom,
• A lelkesedés minden formájának hiánya,
• Pesszimizmus,
• Negatív jövőkép, semmi szándék, semmi cél,
• Félelem a sikertől és/vagy féltékenység a sikerre,
• Magán kívül mindent és mindenkit hibáztat azért, aki ő maga; mindenkit hibáztat azért, amit ő maga csinál; és mindenkit hibáztat azért, amije van.

 

Gombos László