Setét Jenő

01:10:26-tól Horváth Aladár beszél Setét Jenő munkásságáról:

Részletek Setét Jenő gondolataiból: NOL interjú

Korábban rendre a szélsőjobboldali Jobbik és a Magyar Gárda ellen demonstrált, a minap viszont egy baloldali párt, a Demokratikus Koalíció ellen tüntetett. Hogyan fordult ekkorát a világ?

Nem ellentüntetőként határoznám meg magam, hanem olyan embernek, aki kinyilvánítja a véleményét. És nem velem fordult meg a világ, hanem a Demokratikus Koalícióval. A DK vagy identitásválságban van, vagy teljesen tudatosan kezdett el másfajta politikai retorikát használni. Civil jogvédőként, polgárjogi aktivistaként bármely oldal rasszizmusával szemben kötelességem fellépni. Sem a jobboldali, sem a szélsőjobboldali, sem a baloldali rasszizmust nem tűröm el. Néhányan úgy gondoltuk, fel kell hívnunk a figyelmet arra: a DK rossz úton jár, ha azt hiszi, hogy a Jobbik retorikája számára is sikert hozhat. A szélsőjobboldalt a saját terepén a saját nyelvhasználatával megverni – lehetetlen és kontraproduktív vállalkozás. Erkölcsileg pedig elfogadhatatlan. Nem egyeztethető össze, hogy egy baloldali demokrata a Jobbik nyelvén beszéljen, cigányügyet csináljon a bűnüldözés és közbiztonság kérdéséből.

A baloldal korábban úgy határozta meg magát, hogy sokkal inkább szolidáris a rászorulókkal és az elesettekkel, mint a jobboldal. A jelek szerint akadnak, akik az elvesztett parlamenti választás eredményéből azt a következtetést szűrték le, hogy ez a politikai stratégia nem kifizetődő. Az MSZP-ben már előkerült az úgynevezett rendpártiság igénye. Lefordítva: „jaj, de kár, hogy nem cigányoztunk annyit, mint a Jobbik, mert akkor több szavazatot kaptunk volna”. Attól tartok, hogy a miskolci történet nem egyedi eset, hanem egy stratégiaváltás részeként, legalábbis arra tett kísérletként is értelmezhető. Drukkolok, hogy ne legyen igazam.

Borsod felől az hallatszik: a miskolciaknak nem tetszik, hogy a helyi viszonyokat nem ismerő budapesti politikusok osztják az észt.

Megfigyeltem, hogy amikor bizonyos elvi kérdésekről vitatkozunk – például arról, mit tekintünk zsinórmértéknek a közpolitikában, a közbeszédben –, és valakinek elfogynak az érvei, akkor előhúzza a szokásos kártyát: „te nem idevalósi vagy, te ezt nem értheted”. Márpedig a jogállam és a demokrácia ismérveit nem írja felül egyetlen település helyi sajátossága sem. A jogállam ugyanaz Miskolcon, Taktakenézen és Budapesten. Megfigyeltem azt is, hogy a cigányellenes szövegek mögött nem kizárólag politikai, hanem nagyon gyakran gazdasági érdekek húzódnak meg. Ha a romák jelenléte akadályoz egy ingatlanberuházást, akkor előbb kollektív módon bűnözővé nyilvánítják őket: így könnyebb megtisztítani tőlük a terepet. Magyarországon jól bevált recept, hogy bárki elcigányozza magát, az ismeretlenség falát áttörve azonnal politikai közszereplővé válik. Közben senki nem foglalkozik a bűnözést kiváltó valódi okokkal. Ma már a legkisebb településeken is egyre nő a drogfogyasztás, terjed a végletes elszegényedés és a társadalomból való tökéletes kirekesztés. A legjobb bűnmegelőzés a munkahelyteremtés lenne. Ha ez nem megy, akkor az etnikai konfliktusok erősítésével az összes problémáért a cigányokat teszik felelőssé.