ROMA CHARTA A IV. MAGYAR KÖZTÁRSASÁGÉRT

(Vitaanyag a társadalmi párbeszédhez)

Előszó

A Roma Parlament e dokumentumot a magyar társadalom megújulásának és a politikai

váltásnak az előkészítéseként bocsátja vitára.

A Charta célja, hogy közös alapelveket és javaslatokat kínáljon mindazoknak –

pártoknak, civil szervezeteknek, tudományos, vallási és kulturális közösségeknek –,

akik a társadalmi igazságtalanságok, a szegénység és a kirekesztés felszámolásában

valódi szövetséget keresnek.

A Roma Parlament meggyőződése, hogy a romák felszabadítása és politikai

aktivizálódása nem kisebbségi ügy, hanem a magyar demokrácia jövőjének ügye.

Horváth Aladár, elnök

Roma Parlament – Polgárjogi Mozgalom

Bevezetés – Miért van szükség új társadalmi szerződésre

A magyar demokrácia megújulásának feltétele a történelmi igazságtalanságok

orvoslása.

A roma közösségek – a magyar nemzet szerves részeként – évszázadok óta

hozzájárulnak az ország munkájához, kultúrájához és szabadságharcaihoz.

Mégis, a politikai rendszerek mindegyike – a szocialista paternalizmustól a

neoliberális kapitalizmuson át az orbáni önkényuralomig – fenntartotta a kirekesztés

struktúráit.

Ennek következménye a romák kétharmadának a társadalomtól elkülönített és

megnyomorított létezése, ami érző-gondolkodó emberek számára erkölcsileg

elfogadhatatlan, ráadásul gazdaságilag is fenntarthatatlan: naponta milliárdos

bevételektől fosztja meg a magyar költségvetést.

A chartát jegyző civil és polgárjogi szervezetek meggyőződése, hogy a magyar jövő

aranyfedezete a cigány-magyar emberek tehetségében, munkájában és

szolidaritásában rejlik.

A nemzet megújulása a kizsákmányolás, a korrupció, a rasszizmus és a gyarmatosítás

felszámolásával kezdődik.

I. Helyzetkép – A magyar társadalom kirekesztő szerkezete

Mintegy másfél millió ember él tartós nyomorban Magyarországon; közülük minden

második a roma közösséghez is tartozik, vagy ahhoz soroltatik. A magyar demokrácia

jövője azon múlik, hogy ez a másfél millió ember – a szegénységbe és

reménytelenségbe taszított polgár – visszatérhet-e a köztársaság sáncain belülre.

Az orbáni rezsim szociáldarwinista: a szegények kihullása a társadalomból

„természetszerű”, az állam a tehetőseket támogatja. A faji-szociális szelekció

megkülönbözteti az „érdemes szegényt”, az érdemtelentől: előbbi a kormánypárti

szavazó. A NER a szegénységet is politikai eszközzé tette: a közmunkát függőségi

viszonnyá, a segélyezést lojalitáspróbává.

A magyar közoktatásra megáll az apartheid minősítés, az állami egészségügyet

leépítették, a gyógyítás nem emberi jog és állami kötelezettség, hanem jómód

kérdése. A szegény ember, különösen ha cigány, tíz évvel korábban hal.

A települési önkormányzatok a NER-t fenntartó feudális kiszolgáltatottság

intézményei.

A roma önkormányzati rendszer – a behódolt roma szervezeteivel együtt - az állami

klientúra része, nincs kreditje.

A civil roma mozgalom hiteles része nyíltan konfrontálódik a rezsimmel, ezért

margóra szorított, sőt: politikailag üldözött. Másik része elzárkózik a politikai

közélettől, ők az „integrációért dolgozó” projektcégek – közülük egyre jelentősebb

számot és gazdasági potenciált jelentenek a „pro-roma” szervezetek, alapítványok. A

harmadik csoport az állampárt holdudvarában szolgál.

Az első csoportba tartozók lehetnek a társadalmi megújulás zászlóvivői.

Küldetésük akkor lehet sikeres, ha az élenjáró politikusok rendszerváltó akarata

valódi. Ezen magasztos cél mögé felsorakozhat a társadalom többsége, amely a

2026. tavaszi választásokon törvényerőre emelheti a Köztársaságot.

II. Alkotmányos alapelvek a IV. Köztársaságban

A jelenlegi illegitim Alaptörvényt új, korszerű, legitim, a társadalom által

népszavazáson hitelesített, demokratikus Alkotmánynak kell felváltania, amely

minden állampolgár számára szavatolja az alapvető emberi, polgári, szociális,

gyermekvédelmi és kisebbségi jogokat. Az alkotmányos elvek közül alapvetőnek a

következőket tartjuk:

1. Az egyenlő állampolgárság elve – minden roma ember a magyar nemzet része,

nemcsak a politikai, a kulturális nemzeté is. A hazai roma-cigány tudatú

embereket a többséggel azonos állampolgári, és a többi kisebbséggel azonos

nemzetiségi jogok illetik meg.

2. Az esélykiegyenlítés alkotmányos kötelezettsége – az államnak aktív

felelőssége a történelmi hátrányok felszámolása.

3. A társadalmi igazságosság elve – a szegénység nem egyéni kudarc, hanem

politikai felelősség: a diszkriminációmentesség, illetve az egyenlő bánásmód

érvényesülésének állami kötelezettsége.

4. Az etnikai adatgyűjtés joga és kötelessége – önkéntes adatnyilatkozat

mellett az állam számára kötelező statisztikai adatgyűjtés szükséges, hogy a

diszkrimináció, ahogyan az esélyteremtő-esélykiegyenlítő állami beavatkozás

is, mérhető és számonkérhető legyen.

5. A romák politikai önszerveződésének szabadsága – a roma képviselet pártokon

felül álló nemzetpolitikai ügy.

6. A kulturális sokszínűség védelme – a romák kulturális autonómiája a nemzeti

identitás része.

7. Az európai alapértékek védelme – Magyarország és benne a cigányság helye

Európában van, és nem az orosz birodalomban.

III. A Roma Parlament szakpolitikai ajánlásai

1. Szociálpolitika és társadalmi felzárkózás

Az új, humanista szociálpolitikának szakítani kell az orbáni torz és embertelen

gyakorlattal, amely az alulról elvont pénzekkel segélyezi a közép,-és

felsőközéposztályt. Az állam a rászorultság elvét érvényesítse a

társadalompolitikájában. Oda adjon, ahol hiányzik, és nem oda, ahol eleve sok van.

Iktassuk be az új Alkotmányba, hogy a lakás, az otthon biztosítása az egyén

részére, maga, valamint családja részére, tehát emberi mivoltához szorosan tapadó,

attól el nem választható alapjog.

A szegényebb családok számára is elérhetővé kell tenni az otthonteremtési

támogatást, elsősorban a használt ingatlan vásárlásához,- és/vagy felújításához

nyújtott szociálpolitikai,- és hitelkedvezmények formájában.

A közmunkát váltsa fel „átmeneti munkapiac”, amely támogatott foglalkoztatást,

képzést és ösztöndíjat kínál.

2. Oktatás és esélyegyenlőség

A magyar jövő kulcsa a cigány fiatalok taníttatása. Az érettségit szerző roma fiatal

nettó hasznot termel a nemzetgazdaságnak – ezért az állam köteles befektetni az

oktatásukba. Az információs technológiák - beleértve a mesterséges intelligencia -

tudatos és célirányos használatával jelentősen növelhető a roma érettségizettek és

diplomások száma.

Az esélyteremtő, sokszínű és szeretetgazdag iskolákhoz szükség van egy

deszegregációs oktatási politikára is, amely radikálisan csökkenti az iskolai

elkülönítést; ösztönzi a lakókörzetben található iskolában tanulást és a korszerű,

inkluzív tanítási módszerek alkalmazását.

3. Roma jogok, képviselet és kultúra

A közös és sikeres jövőt képviselő kormánynak szakítania kell az elmúlt rendszerek

roma politikáját meghatározó ún. nemzetbiztonsági doktrinával, amely kockázatot lát

az erősödő roma öntudat és nyomor összekapcsolódásában, valamint a politikai

aktivitásban. A romák öntudatosodása nem politikai veszély, hanem a magyar

társadalom gazdasági és kulturális fejlődésének a biztosítéka.

Az új kormány állítsa helyre az államilag megszüntetett roma jogvédő szolgálatok

működését. Hozza létre a több mint negyven éve ígért és azóta elszabotált roma

kulturális intézmények rendszerét, mindenek előtt a Roma Múzeum és Levéltárat és

a Roma Színházat.

Az új kormány ne avatkozzon be – sem anyagi, sem politikai előnyök és hátrányok

„osztogatásával” - a roma önszerveződésbe, ellenkezúőleg: a költségvetés

köldökzsinórján lógó álcigány parazita szervezetek támogatását vágja el.

A roma civil szféra folytasson vitát a cigány/roma önkormányzatiság három

évtizedes tapasztalatairól: teremthető-e törvényi garancia a roma önkormányzati

rendszer tisztességes és szakszerű működéséhez, vagy kimondható: a rendszer

megbukott, megszüntetetendő.

Az állam a valós tagsággal, erkölcsi hitelességgel és közcélú programmal rendelkező

társadalmi szervezeteknek nyújtson támogatást!

4. Településfejlesztés és vidékpolitika

Az uniós pénzek eltulajdonítását vizsgáló hatóságok komoly figyelmet fordítsanak a

roma felzárkózásra szánt eurómilliárdok eltüntetőinek kézre kerítésére és

megbüntetésére: ezek a bűnszervezetek száz- és százezer embertől vették el az

első és valószínűleg utolsó esélyt a felemelkedésre!

Javasoljuk továbbá a „1000 leghátrányosabb település” operatív program elindítását,

amely közvetlenül finanszírozná a helyi önkormányzatok (településbokrok) és civil

partnereik által kidolgozott fejlesztési terveket. A Bajnai-kormány alatt

kidolgozott LÉTRA-programunkat készséggel ajánljuk fel az új kormány részére.

Az állam feladata: szakmai koordináció, a korrupció és a kirekesztő helyi politikák

szankcionálása.

IV. Politikai és társadalmi célok

A romák felszabadítása a gazdasági és politikai szolgaság alól – a függőség helyett

önrendelkezés, helyi kisvállalkozások támogatása.

Az ellenzéki győzelem kulcsa: a legszegényebb településeken élők társadalmi

felszabadítása.

A romák emancipációja a magyar demokrácia feltétele. A politikai erők kötelessége,

hogy a roma emancipációt és polgárosodást nemzetstratégiai ügyként kezeljék.

A romák beemelése a politikai döntéshozatalba a demokratikus újjászületés

előfeltétele.

V. Zárónyilatkozat

A cél: olyan köztársaság megteremtése, amelyben a romák társadalmi beágyazódása,

kulturális önazonossága és gazdasági megerősödése már nem üres szólam, hanem

valóság.

A magyar jövő akkor lesz közös, ha a romák-cigányok is a haza kapuján belül

érezhetik magukat.

Ennek érdekében párbeszédet kezdeményezünk a politizáló roma szervezetekkel.

A közös elveket tartalmazó szöveget elfogadó vezetők egyeztessenek minden

demokratikus, a IV. Köztársaság felépítésében érdekelt felelős politikai erővel.

Történelmi jelentőségű változást a felek által aláírt Társadalmi Szerződés hozhat.

Elfogadta a Roma Parlament – Polgárjogi Mozgalom elnöksége,

Budapesten, 2025. november 3-án.